Haikuk
Szívdobbanások
lépteid, ahogy lassan
megérkezel.
Végül mégis te vagy,
ki elmarad mellőlem.
Vágtatok vagy állsz?
Párna hagyta nyom,
nem harcok vágta seb ez.
A bandánk jele.
Alig emlékszem.
Mégis téged rajzollak
minden papírra.
Május, vagy késő
április, mindegy ma már.
Végleg elmentél.
Kihajolok a
világba, belül csak csend.
Honnan szólsz hozzám?
Kidobtalak már.
De a pólóidat mind
belakta szagom.
A könyveid mint
repképtelen madarak
az ágyunk körül.
Csengőhangként él
a nevetésed tovább
helyetted velem.
Éhezem most is.
Rád és magamra. Fekszünk
mint üres héjak.
Várakozom és
vágyakozom. Egészen
belepett a hó.
Lemoshatatlan
szavaim vágta sebek
mind a ráncaid
Mosolyogva,
úgy ülsz. Két kezed a
kihűlt csészét öleli.
Egyedül vagyunk.
Zöld és piros az ablak.
Alszol - álmodom.
Cigarettái
levegővételek a
meséim között.
Nevetésembe
rejtem könnyeimet:
Becsaphatlak így?
Hazudsz úgy, mint rég?
Olyan hihetően és
hihetetlenül?
Két kis mécsesünk
lángja közös fotónkon
duplázódik meg.
Alig emlékszem.
Mégis téged rajzollak
minden papírra.
Tulipánjaim
halálukban is szépek.
Gyűrődő bársony.
Táncoló lombban
tucatnyi cinke játszik.
A macska csak les.
Molnárt hívó*
Malmod ácsolt szivárványból
lélegzetek súlyán táncol.
Egyet itten, egyet máshol,
lökve taszít, simít, lángol.
*A Molnár, Isten molnára, a Kapuváros novellacsomag egyik szereplője.
Ima*
Csillagod vagyok a szívedben,
Lépted vagyok az életben,
Csókod vagyok az ágyadban,
Jövőd vagyok az álmodban.
Mag vagyok, gurulok erdőd alján.
Fád vagyok, megnyúlok hegyed láttán.
Tó vagyok, szél vagyok völgyedben.
Istennel állok a fényedben.
*Laura nevű karakteremnek készült a Magyar mesékhez
Búcsú a Corrigentől*
Foltos sárban lépted.
Fűben jártam érted.
Fűben veled háltam
erdődben ha jártam.
Szavad illanó fény.
Szíved csodavár mély.
Álmod itt marad.
Álmod itt marad.
Foltos lábad a sárban.
Fűben pihenve vártam.
Fűben veled ha háltam,
erdőd mélyére vársz.
Szavad elillant rég.
Szíved helyett a héj.
Álmom itt marad.
Álmom itt marad.
*Laura nevű karakteremnek készült a Magyar mesékhez
Metrószentelő*
Beviszem a testem,
beviszem a lelkem.
Hosszú lábaimban
kanyarog a vér.
Bele lát a szívem,
benne járok mélyen,
házaim tövében.
Kiderül az éj.
Haza hív a hangja.
Tágas tér a magja.
Ezerágú karja
bennem él.
Fáklya a kezemben,
szívem a szememben,
ragyogva engedem
szívemet beléd.
*Laura nevű karakteremnek készült a Magyar mesékhez
Altató
Meleget csinálok, mert fázom.
Puhát csinálok, fészket.
Magányos ablaktalanban,
Teával macskát és kockás plédet.
Alvóknak
Halkan dobban
benned a basszus
halkan játsza a témát
szusszanásod dallamára
a fejed hozza a létrát
amin át az ebből az abba
megkönnyebbül a járás
valóságok valósabbja
izmokon egy pici rángás.
Halkan dobban
benned a basszus
halkan játsza a témát
szuszogásod suttogása
adja ki álmaid titkát
hogy merre vagy most
párnámra ejtve
ittfelejtett tested
köldökzsinórja
a doboló basszus
tovaterjed benned.
Talán
Engedd el magad
-gondoltam aztán-
mindent elmondtam
mindent elmondtál
Minden tüske és minden szirom
itt van egy dobozban.
Cseréljünk talán
-gondoltam aztán-
neked az enyémet
ahogyan adták
az égiek a leosztáskor
legyen az mostantól tiéd.
Én meg a tieid
-gondoltam aztán-
viszem majd el
hátha hagyják az égiek,
hogy te legyek én
tüskék és szirmok által.
Nászajándék Pookahnak
Nem lesz olyan gyilkos ereje a napnak
ahogy a szírmokkal lassan behavaznak
ahogyan lépkedsz hosszú ruhád késve
indul utánad majd, hogy odaérve
veled hajoljon kecsesen és lazán
hogy a nevedet írd majd az övé után.
Eszméletlen
Most kellett volna átaludnom az egészet.
Most, amíg a meccset a tévén nézted.
És felébredni a sörnyitásra
és körülnézni az eredményt várva,
hogy bú vagy derű a sörnyitásnak okja.
De nem tudtam sajnos átaludni az egészet.
jelen voltam ahogy a várost nézted.
Ott ültem én is és szúnyogot morzsoltam
miközben a szívemen új sebet horzsoltam
azzal a meztelen sovány kis lénnyel
mert külön vagyunk megint együtt.
Most megyek is és átalszom az egészet.
Valahogy elbújok amíg a fordulód nézed.
Belemerülök egészen mélyre
bele a kádba és bele a lébe
hátha utána velem leszünk újra együtt.
Haikuíró Pookahnak
Az vagy akit pont ott és pont úgy fog a lényeg,
ahogy az esőben állva talál téged.
Robogó autók közt ahogy hajad libben.
Szürkében a neon szétkenődve minden
mögötted a falon miközben ott állsz
az ihlet terhe alatt szótagokra vársz
Ott vannak azok már fel is állnak sorban
tedd ahogyan teszed amikor kell nyomban
ahogyan a száddal együtt mozdul kezed
ahogy a szótagokat sorban szádba veszed.
Gyors-mentés
Kell majd egy másik egy gyorsmentés akkorról
amikor ott voltál mindenben midenhol,
amikor bennem és benned is
egyszerre zendültek fel a vonósok.
Kell majd, mert most valahogy vége.
Valahogy fáj és nem megy elébe
sehogyansem a szívem a szádnak.
Kezdjük előlről, vagy nem is onnan,
vonósoktól inkább, ahogy már mondtam.
Náluk még rendben volt talán minden.
Egyszerű
Olyan egyszerű ez,
csak kinyúlok feléd,
csak megérintem
ott ahol nehéz
a szíved fölött
az állad alatt
a lelked.
Olyan egyszerűen,
ahogy kinyúlsz felém
csak megérintesz
ott ahonnan beléd
indult el
egy mozdulattal
a lelkem.
Hanyatt a porban
Levetkőztem aztán
leszedve szépen sorban
minden részemet ahogy
eldőltem a porban
ahogyan csak én tudok
ahogy csak te látsz
elterülve várlak ott
merre csak te jársz
kifakultam a világból
ahogy bábozódtál belém
rakodva csíkos vásznakat r
étegekben fölém
ahogyan csak te tudod
ahogyan csak én
ahogy elterülve várlak ott
a minden peremén
ahogy fölém állsz győztesen
széles mosollyal ajkad
úgy nyílik meg mint hasadék
szokott megnyílni rajtam
ahogyan csak én tudok
ahogy csak te látsz
elterülve várlak ott
amerre csak te jársz
50 kávé
Az első pár még sok tejjel talán habbal rajta
csúszott le észrevétlen hogy csészében az alja
húzott csak ritmusos hullámokat körben
hogy ne tudjak mást figyelni kevergetés közben.
A második két tucat habmentesen várta
hogy a mondatod végét a szívem megtalálja
hogy agyam is mozdulhasson kezeimet küldve
mentesítő mozdulatként a kanálra repülve
matathassak hosszan és elmélyülten addig
míg a pincér esetleg ide nem tolakszik
hogy újabb kávékat remélve keresse
a szemem ami téged sokkal inkább lesne
hogy te félve figyelsz engem ahogy bátran
merre jár a kezem mozdul e a lábam.