
NOVELLÁK
A novelláimat csoportosítani lehet a világok alapján amiben játszódnak, nagyjából úgy, ahogy egy-egy utazás képei külön-külön albumba gyűjthetőek.
Keresztutak
Keyo és Mat gyerekkori barátok, kalandjaik pont olyan szokatlanok, sajátosak és varázslatosak mint ők maguk.
Ezek a novellák eredetileg blog formában kerültek fel, és ezekhez a karakterekhez hárman írtunk novellákat. Itt most csak az enyémek olvashatóak. A többi ezen a címen ma is elérhető, szerző és szereplő szerint is leválogatható:
http://keresztutak.blogspot.hu/
Vízválasztó
Kezdetben nem folyt vér. Kezdetben minden esetben amikor a városkapitány ölni kényszerült, abban nem a saját akarata testesült meg. Kezdetben mind a más síkokról érkező létezők, akik beköltöztek a városba tudták, hogy hatalmuk forrása addig áll rendelkezésre, amíg az független a városlakóktól. Kezdetben aki meghalt a városban, egyszerűen visszakerült a kapun kívülre, és kezdhette előlről az átjutás fájdalmas hosszú és sokszor kudarccal végződő műveletét. Kivéve a városkapitány. Őt akárhányszor megölték, másnap változatlanul állt a posztján és lesújtott a rendbontókra. Gyűlölték ezért a városkapitányt és félték hatalmát.
Az első városkapitány gondosan kiépített kémhálózata segítségével időben el tudta csípni azokat, akik rá akarták tenni a kezüket a Forrásra. Végül úgy döntött lelket ad annak, hogy különválhassanak és így megvédhesse magát a Forrás esetleges pusztulása után is. Tettét félelem vezérelte, és olyan önhittség amibe illik belehalni. A rituálé rosszul végződött és Forrás beszippantotta őt, majd ezer darabra szakadt és önálló entitássá vált. A hatalomért folyó harc onnantól kezdve két lény közötti furcsa tánccá alakult, amiben a démonok, varázslók és vérlények éppoly bábok csupán, mint az ő kezük között vergődő emberek, házak és gondolák.
A Forrás megszűnt korlátlanul kiaknázható lenni és a Kapitány hibájából a kapuk sarkig nyíltak a nem e világi teremtmények előtt. A városkapitány halandó lett és Velence védtelen.
Steamline
Kezdetben nem folyt vér. Kezdetben minden esetben amikor a városkapitány ölni kényszerült, abban nem a saját akarata testesült meg. Kezdetben mind a más síkokról érkező létezők, akik beköltöztek a városba tudták, hogy hatalmuk forrása addig áll rendelkezésre, amíg az független a városlakóktól. Kezdetben aki meghalt a városban, egyszerűen visszakerült a kapun kívülre, és kezdhette előlről az átjutás fájdalmas hosszú és sokszor kudarccal végződő műveletét. Kivéve a városkapitány. Őt akárhányszor megölték, másnap változatlanul állt a posztján és lesújtott a rendbontókra. Gyűlölték ezért a városkapitányt és félték hatalmát.
Kapuváros
A Molnár (istené) útjai olyanok mint az időjárás. Tervezhetőek, de biztosan sosem tudhatóak, kérlelhetetlenül bekövetkeznek előbb vagy utóbb.
Budapesten, ahogy a világon máshol is egy természeti katasztrófa eredményeként tönkre megy minden mikroprocesszor. Ennek eredményeképpen hetekre megszűnik a civilizáció technikai apparátusa. A városokban elharapódzik az erőszak. A káoszt kihasználva az emberek között és belőlük élő tündérek előbújnak álcáikból és megpróbálják elfoglalni az eddig emberek által uralt síkot is. Hőseink a megszállók hercegeivel ismerkednek össze és segítik törekvéseiket kezdetben tudatlanul.