Keresztutak - nem teljes szöveg, feltöltés alatt
Keyo
Azt szerette legjobban mikor hajnalban a szinte teljesen üres utcán gurult. Csend volt, olyan csend, mint a napban soha máskor nincs. Elmosolyodott a volán mögött. Érezte a saját hangját a hajnalban. A fények tompák voltak, a világ kékesszürke. Csak a féklámpák és a reklámtáblák világítottak, az utcalámpák már nem. A rádió épülete kicsit leharcolt volt. 41 lépcsőt kellett megmásszon összesen, míg a stúdióig ért. Ott befészkelte magát a székébe és feltette a fülest. Sam hozott neki egy hatalmas kávét abban a bögrében amit az öreg taxistól kapott, aki másfél évig minden reggel bevitte és hazahozta a St. Margaret Rehabilitációs Központból.
-Hello, jó reggelt. Keyo vagyok ma reggel a RadioZ22-őn. A frekvenciánk 97.5. Kicsit párás az idő, olyan 5 fok lehet. A Monte Grande és a Hallow street sarkán ül egy macska csokornyakkendővel anyakán. A sztrájk még tart, Londevit eltemették tegnap és a Manu Chao új lemezt adott ki. Hírek minden egész órakkor. Ha valami érdekeset láttok telefonáljatok. 9229229 a számunk. Jó reggelt.
Lenyomta a gombot ami kikapcsolta a hangját az adásból és felhangzott a raining in paradise Manu Chaotol. Majd egy lelkesítő dalt Charley Winstontól miután lejátszotta a big countryt a Flecktonstól. Ezalatt végignézte a hangmérnök aznapi zenei tervét, a távirati iroda aznap reggeli közleményét és feléig jutott a kávénak. A like a Hobo végén újra belépett az éterbe.
-A mai reggelt egy idézettel fogom kezdeni Alexander Lenard Völgy a világ végén című könyvéből. - fejből mondta a szöveget. Nyitott szemmel. Keze a kapcsolók közötti réseket járta végig. A végefelé elmosolyodott és lenyomta a 54-es gombot. A hangmérnök listáján ezen a sorszámon egy Gary Jules Mad word-je állt..
-"Ha megpillantom Donna Irma első házait, okkal vagy ok nélkül, de otthon érzem magamat. Pedig tudom, otthon ott van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol a nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol. Mégis otthon érzem magam, mert ismerem a két házat, melyek balról, az út felett, jobbra, az út alatt, mint zöldre mázolt deszkavárak, a bejáratot őrzik. Jobboldalt kisfiú született, és egy-két fogással segítenem kellett; bal felől egy nagyon fáradt, nagyon öreg asszonyt kísértem az utolsó kikötő felé: útja a német Samoa-szigeteken kezdődött, Ausztrálián, a Csendes-óceánon keresztül vezetett ide, és már nem volt érdemes folytatni. Nincs kulcsom az élet kapuihoz, de néha hívnak, hogy kenjem meg sarkait"
Shena eszállt az autóba. A táskáját az anyósülésre dobta. Gyűlölt hajnalban kelni. Utálta a reggeli nyálkás időt a kékesszürke félhomályt, a csillanó fényeket amik mind egyesével vonták el a figyelmét. Álmos volt és lassú. Automatikusan bekapcsolta a rádiót és mikor meghallotta az ismerős hangot kicsit felengedett benne a feszültség.
-Pedig tudom, otthon ott van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol a nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol. Mégis...Keyo hangja mély volt és reszelős. Nagyon szépen, érthetően beszélt. Sosem sietett, kicsit elgondolkozó volt így reggelente. Shena valami harcedzette figurát képzelt mögé. Deresedő halántékú kora negyvenes arcot, aki már sokminden volt életében. Most egy kicsit műsorvezető. Az idézetek, amiket reggelente mondott mind olyan írók könyveiből származtak, amikről Shena soha nem hallott. Egy nevét sem tudta megjegyezni, bár a legtöbb esetben szívesen elolvasta volna a könyvet is.
-...otthon érzem magam, mert ismerem a két házat, melyek balról, az út felett, jobbra, az út alatt, mint zöldre mázolt deszkavárak,...
A hang minden esetben kioltotta a stresszt. Shena minden Keyo hangjával induló reggelen megfogadta, hogy ír a rádiónak, hogy őt tegyék minden reggel műsorvezetőnek, mert nagyban csökkentené a balesetveszélyt.
-a bejáratot őrzik. Jobboldalt kisfiú született, és egy-két fogással segítenem kellett; bal felől egy nagyon fáradt, nagyon öreg asszonyt kísértem az utolsó kikötő felé: útja a német Samoa-szigeteken kezdődött, Ausztrálián, a Csendes-óceánon keresztül vezetett ide, és már nem volt érdemes folytatni. Nincs kulcsom az élet kapuihoz, de néha hívnak, hogy kenjem meg sarkait.Az anyjára gondolt, aki többezer kilométert utazott, éveken át, mire talált egy férfit aki mellől nem hívta el a bizonytalanság. A bátyjára aki egy hajóra ment el szakácsnak és aki hónapok óta egy sort sem írt. Nem kapcsolt elég gyorsan a zöldnél és rádudáltak. Keyo hangja mint egy köldökzsinór vezette a reggeli utcákon egészen a kifőzdéig. Akkor már a Mad World lágy zongorahangjai szóltak. Nem szállt ki rögtön a kocsiból. Végighallgatta.
Hattól tízig tartott a reggeli műszak. Ilyenkor nem ment ki a stúdióból. Végig ülte a négy órát két kávéval. Sammal beszélgettek míg kint a zene szólt. Nevettek sokat vagy hallgattak mélyeket, attól függően milyen kedvük volt. Keyo érezte hogy szeretik itt, de ahogy mindenhol, itt is valami nagyon erős nagyon fura figurát láttak benne. Tízkor felcsatolta a protéziseket és intett Samnak. Kezetfogott Maggie-vel a délelőttös műsorvezetővel, aki ilyenkor már piros az idegességtől, és ledöcögött a 41 lépcsőfokon a kocsiig.
Otthon lecsatolta a lábakat és elvackolt a nagy fotelben. Magaelé húzta a notebook asztalt és munkához látott. Pizzát rendelt vagy kínait ebédre. Levelezett és programozott teljes erőbedobással. Azokon a reggeleken amikor nem rádiózott az uszodában kezdett. Kerekesszéken gurult be az alig öt saroknyira lévő iskola uszodájához. Hagyta, hadd csodálják meg míves ornamentikus díszítésű aluminium székét. Büszke volt rá. Bemehetett vele egészen a medencéig.Ott befékezte és várt egy kicsit. Az úszómester, Valentin Gunnar ilyenkor odaslattyogott hozzá.
-Hello Keyo.
Hello Gunn.
-Mennyi?
-30.
-Mi 30?
-Mi mennyi?
Itt Gunnar mindig elnevette magát. Rituáléjuknak nem volt semmi jelentése, csupán egy kedves szokás volt. Keyo nem számolta mennyit úszik, és ötletszerűen váltogatta az úszásnemeket.
Amikor 17 éves lett egy karolinai cég megkereste a szüleit, hogy egy újfajta kisérleti protézist ajánljanak fel nekik. Nem volt jó. Nehéz volt és nagyon kényes a szennyeződésre. Egyáltalán nem volt egy kamaszfiúnak való. De a fickó, akivel próbálgatták, agyógytornász, egy bizonyos Fred Buttler azt mondta neki, bármilyen protézist is hord majd, akkor fog könnyen menni, ha elég erős hozzá.
A térde gyenge volt, de az izmai erősek. A két kis csonk, ami ujjnyi megvolt a lábszárából sokat nehezített a protézisek viselésén. 20 éves volt, mikor leműttete őket. Pokolian érezte utánna. Mattel építettek egy álomszép kerekesszéket neki. A jóminőségű sportszékre ráépítettek könnyű aluminium dísztárcsákat, amik olyanok voltak mint valami verne film kellékei. Keyo teljesen beleszeretett a hangulatba. Matt sokat ugratta vele, hogy ő terminátor, mert egy élsportolót megszégyenítően erős. Valóban akkoriban sokat edzett. Konditerembe járt és úszott. Végül szakított a Peggyvel, akivel akkor már másfél éve jártak és vett egy pár műlábat. Elköltözött a keleti partra és szabadúszó programozó lett. Hobbiból elment egy kis rádióhoz műsorvezetőnek. Majd amikor összejött 1000 dolcsija fogta magát, elment a kaorinai céghez újra, és megkérdezte mit ajánlanak. A fickó még ott dolgozott és elégedetten vizsgálta meg Keyot. Végül hosszan méregette a dizájnos kerekesszékben ülve is.
-Megkapod a csúcstechnológiát ingyen. Te leszel a reklámemberünk két évre, oké?
Azóta van lába. Csinos, hidraulikával gazdagon bélelt cső a lába, amire persze MAtt ismét ráépített egy elegáns csipkés aluminium burkot.
A barátnői mind olyan nők voltak, akiket lenyűgözött az extravagancia. Nem volt hajlandó onnantól mozgássérültként tekinteni magára. Nyáron rövidgatyában járt, télen hosszúba. Oldalzsebes fekete nadrágjára széles fogaskerekekkel díszített övet rakatott. Kicsit megnövesztette a haját és Mattel csináltatott fogaskerekes övtáskát és hátizsákot is magának. Vállig érő haját gondozott tincsekbe rastázta és krómozott napszemüveget hordott a hajába tűzve.
A csajok akikkel összejött bírták a magabiztosságát és amikor táncolni hívta őket csak egy pillanatra döbbentek meg, azt is igyekezték palástolni.
Erő. Azt mondták. Őrült belső erő. Aztán Mat felvetette, hogy nézzenek el a Burning Man fesztiválra. Keyo visszarettent, mert a lábai igazán kényesek voltak a porra. de Mat mindenre gondolt. Le kell fényképezzelek a pipacsok között amint csókolózol valami bombázóval.
Ellenállhatatlan ajánlat volt. Keyo összeszedte a pénzt mindkettejüknek, Mat összeszedte a felszerelést mindkettejüknek és szerzett egy hagyományas protézis is, amit 4 hét alatt Keyo igényeihez alakítottak. Majd Mat ráaplikálta az újabb gyönyörű steampunk borítást a bőrszínű műlábakra.
-Ha porvihar lesz, bezacskózzuk a lábad, és elücsörögsz egy sörrel valami sátorban.
-Ha nagy a por elheverek lecsatolt, bezacskózott lábbal valami bombázóra, ruha nélkül. hm?
Matt röhögött és bólogatott. Keyo gyanította, hogy a barátja évek óta fotózza őt paparazzi módra, titokban is. Kicsit fura volt, de hízelgett is neki a gondolat.
Mióta megkapta a brutálisan űrtechnológiás protézist falta a nőket. Olyan magabiztosságra tett szert, amiről mások csak álmodtak. Sokat dolgozott ugyan, de a notebook simán elfért egy kávézóasztalon vagy házibuliban is. nem nagyon rugott be, vagy ha igen, olyankor nem próbált dolgozni. A nőkkel pedig egészen változatosan viselkedett. Volt amelyiket ugráltatta, mint egy nyomorék, majd felpattant és táncolni vitte, volt amelyikkel szelíd volt és bújós. Volt akivel arogáns és macho. Voltak lányok, szép számmal, akiket csak addig fűzte amíg le nem feküdtek vele.
És voltak a nők akikhez sosem volt bátorsága. Vékonycsontú sovány lányokat szedett fel. Olyanokat akikről tudta, hogy fel tudja emelni őket. Vágyaiban szélescsípőjű, nagymellű nőkkel volt, akikben fel sem merül, hogy fel kéne emelni őket, akik nem félnek pimaszkodni egy lábatlan fickóval, akik esze sziporkázó, és akik mellett van annyi felfedeznivaló izgalom, ami kitrat egy hosszú télen át.
Ha ilyen nőkkel találkozott hosszan nézte őket messziről, aztán közel óvakodott. Természetesen valahogy a társaság közepén lelte magát mindig, de nem mert sosem lépni.
-Nagyvadak. - mondta egyszer Matnek. - Vadász vagyok, nem zsákmány. Ezek a nők úgy vadásznak ahogy én nem tudok.
-Megnézte a segged, haver, láttam.
-Én is az övét.
-Nem nagy neked?
-Túl nagy lenne ahhoz hogy a melle közé szorított farkamat szopja, tán?
-Upsz..
-Attól tartok nem jutnék odáig, mert ha a közelébe megyek neki - mutatott a barátnői mellől nézelődő lányra - vagy neki - intett a fejével egy másikra, éles nyelvükkel ezer cafatra vágnak mielőtt odaérnék az asztalukhoz.
-Ó barátom. Edzz egy kicsit.... mondjuk azon, ott. - mutatott Mat egy spanyol lányra, aki valóban elég dús volt. Hátba veregette Keyot és a füléhez hajolt búcsúzóul. - Folyton elfelejted, hogy mennyien ismerik és imádják a hangod. Használd, ifjú padavan, az erő veled van.
Keyo hosszan vizsgálgatta a spanyol lányt, aki játszi könnyedséggel húzta ki a talajt, tisztán szövegesen az ott lebzselő két srác alól. Nem volt bunkó, nem volt arrogáns, egyszerűen nem voltak a fiúk elég gyorsak agyban. Keyo megállapította, hogy élesben ő sem lenne, és ezzel el is fordult a vidám társaságtól. Távolabb egy kicsi, fáradtarcú vékony nő állt. Gyerekes testalkata volt. Keyo rutinosan megállapította, hogy mit iszik a lány, és egy ugyanolyat vitt neki.
-Hello. - Lépett hozzá a műlábú srác.
Shena figyelte már egy ideje, de annyira körberajongták az ismerősök, hogy nem mert közelebb férkőzni. Érzett némi zavart ebben, és azt gondolta mindenki azt fogja hinni, hogy a műléb vonzza. Pedig nem. A műláb egy dolog, a hozzá tartozó természetes könnyedség meg egy másik. Sütött valami fény abból a srácból. Meghatározhatatlan korú volt, mint a ázsiai félvérek általában.
-Hello. - Mosolygott vissza a srácra.
-Figyellek már egy ideje. Látom mentolosat iszol, úgyhogy hoztam egy másik fajtát is, hátha még nem próbáltad. -folytatta Keyo és letette a lány mellé a pultra az italt. - Tudtad, hogy a kétféle menta szinte teljesen más növény, és valószínűleg véletlen a hasonló ízük?
Shena megbabonázva hallgatta a hangját. Nézte az arcát és hallgatta hangját és a gyomra icipici mogyoróvá szűkült.
-Nem szabad kimondanom a nevét. - gondolta dermedten, aztán érdektelenséggel a hangjában válaszolt..
-Igazán? nem tudtam... Te is szereted ezek szerint. - válaszolt, de a hangja megbicsaklott.
-Vársz valakit? - nézett körbe Keyo.
-Nem. Már nem. - suttogta Shena és gyorsan kiitta a mentolos löttyöt.
Loo
Koszos fehér ágyneműt túr ki magalól a kanapén. A súlyos bordó ágyhuzat szitásra kopott helyenként. Hiába koszos az ágynemű, mégis rossz érzés ráülni az utcai nadrágjában. A falak türkiszét foltosra ette a sok beázás. mama horkol, és cseppet sem zavarja a tévé.
Loo egészen magasra emelte a műzlistálat, úgy lapátolta a szájába a szétázott pelyheket. Szeme fókuszálatlanul pihent a képernyőn. A gondolatai azonban egészen máshol jártak.
-Nézzünk most egy távolabbi képet... Köszönöm. Itt láthatjuk a nyugatról érkező frontot, amint lassan, nagyjából délutánra eléri a fővárost.
Loo kicsit csámcsogott aztán böfögött egy embereset. Hátranyúlt és oda sem figyelve megveregette mama vállát.
-Na csá, anyuka. Délután benézek. Legyen kaja. - Aztán felállt, nyögve, kinyújtózott, hogy szőrös hasa kilátszott a Motorpower feliratú régi polója alól. Gyors mozdulattal ellenőrizte, hogy a kocsikulcs a zsebében van e, aztán a műanyag gyöngyökből álló függönyt félrehúzva kinyitotta a lakókocsi ajtaját. Kint a korareggeli nap rozsdaszínűre és narancsra szinezte a lakókocsikat. A tövükben növő kalászos gaz beleragadt a nadrágjába, ahogy lerövidítette az utat a kocsiig. Szent Kristóf apró szobra ott pózolt a kormány felett. Az olvasók csilingelve koccantak össze a visszapillantóról lógva.
Franknél tankolt. Vett egy újságot és töltött a telefonjára pénzt. Aztán visszaült és morogva a tömeg miatt elmerült a reggeli forgalomban. Christóbal étterme előtt lassított kicsit, hezitálva, hogy benézzen e. Aztán megvonta a vállát, és továbbhajtott.
-Mindjárt nyolc, basszus. Roger kibasz a szarba, ha mégegyszer elkések. - sziszegte a foga között, miközben a HighGate-hez kanyarodott. Az áruház előtt aztán megnyugodott. Beállt az alkalmazottaknak fenntartott parkolórészbe. Ült még egy pillanatot a kocsiban. Összeszedte magát. Amikor higgadtan ki bírt szállni, akkor tette csak meg. Az órára pillantott miközben becsapta az ajtót.
-5 perc múlva 8.
Tina a pénztárban ült. Loo elnyomott egy ásítást és mellé állt. Pontosan tudta, hogy milyen jól mutat a biztonsági őr egyenruhában. Tina épphogy rá pillantott csak.
-Szia...
-Szia Tina! Hogyhogy kasszázol?
-Seggfej megint beteget jelentett.
-Oh.De legalább nem fájdul meg a lábad.-vigyorgott lelkesítően a lányra. De Tina csak egy gyilkos pillantást küldött felé.
-Oké. - vonult vissza a bejárat forgóajtajához Loo. Nézegette az utcán lassan beduguló autókat és belefogott a mindennapi álmodozásba.
Aznap azt képzelte, hogy Tinával élnek a Niel Herris és a Hetterfield utca sarkán álló halványzöld házban. Tina szexi pink edzőruhában takarít és nincs rajta bugyi. Ő maga bő boxerben mászkál a lakásban és fontoskodva telefonál a brókerével.
Aztán észrevette azt a kissrácot aki mindig gumit lop és utánna eredt, lassan, ráérősen.
Keyo
Skintől adták a Carmen Quesy-t mikor befutott az sms. Keyo elolvasta és szélesen elvigyorodott. Adás után ledöcögött a 41 lépcsőn, hazavezetett és otthon lázas csomagolásba kezdett. A közepes hátizsákot választotta, azt amelyikkel végigautózták Looval hármasban a nyugati partot két éve nyáron. Elpakolta a ronda műanyaglábat is, a gépét, pár ruhát, tisztálkodáshoz a megszokotat és egy bontatlan csomag négydarabos 2 GB-os memóriát Mat gépébe.
A pakolás végére teljesen felpörgött. Linkin parkot hallgatott és hangosan énekelte a srácokkal a szövegeket. Amikor a csomag összeállt, kiment a fürdőbe és lecsatolta a lábait. Addigra megtelt a kád forróvizzel. a bleed it out behallatszott és ő boldogan üvöltötte a refrént. Az első blokkot hadarva mászott be a vízbe, aztán elmerült teljesen a forró illatos vízben. Chester hangja tompán jutott el hozzá. megállt az idő.
Eszébe jutott az első iskolai kirándulás, amire el merték engedni a szülei. Akkor még együtt éltek. Akkor még félénk volt és sokkal okosabb a korosztályánál. Elmosolyodott a víz allatt és emlékezett az ízekre. Kirándulás volt egy furcsa kastélyba valami erdő mellett, tóparton. kolégiumi hangulatban kialakított szobák voltak, emeleteságyasak, négyszemélyesek. A fürdőben zuhanytálcák voltak. Az ajtaja mindnek szűk voltak egy kerekesszéknek. Kínban volt. Nem mert szólni. Aztán Mattal hülyéskedtek a folyosón. Felderítőset játszottak. Ő volt a szem. azt játszották, hogy Matt nem lát. Előredőlt hát a sarok mögött, teljesen előre, úgy, hogy ha Matt nem tartja meg hátul teljes súlyával maga alá temeti a kerekesszék. Az első két kis keréken egyensúlyozta őt Matt, amig körülkémlelt. aztán megadta a jelet és rohanás. Matt tolta ő pedig lőtt. Matt mondta merre ő pedig lőtt.
Az egyik forduló után Matt simán betolta volna őt a fürdőbe, de nem sikerült. A kocsi beszorult a szűk ajtóba Keyo pedig berepült a fürdőbe. Keyo látta, hogy a kocsi összeroncsolódott és látta, hogy Matt arca hullafehér az ijedségtől. Körülnézett és megpillantotta nagy kádat, amit láthatóan senki nem használt. matt elkezdett káromkodni miközben rángatta a széket. Az nem mozdult. a szitkok ömlöttek Mattból. Keyo tudta, hogy egy perc és Matt a szégyentől és a sajnálattól fog bőgni, ő meg a kiszolgáltatottság undorító érzésétől.
-Ó basszus, ó basszus. Most mi lsz? Basszus Keyo, most mi lesz?
-Mi lenne, bazmeg? - nevetett Mattra. - megfürdök végre. - mondta és felkapaszkodott a kád oldalára és megnyitotta a csapot.
Annak a víznek az íze jutott eszébe mindig ha lebukott a kádjában. Matt döbbenetére, ahogy elapadtak a szitkok és végül azon röhögtek, hogy se ki se be, Keyo ott fogja tölteni a napot elbarikádozva egy törött kerekesszékkel.
Azóta ad neki mindig erőt Matt közelsége.
Az íze annak a régi régi kirándulásnak megmaradt. Aztán kihült a víz, úgyhogy kimászott a kádból és megtörülközött. Végigdörzsölte az egész testét, úgy hogy fájjon. felkapta a ruháit az összekészített speciális menetfelszerelést, amit Matt előző nap hagyott nála és felhúzta a menő protézist. Ledöcögött a spanyol kajáldáig és leült a sarokasztalhoz. A pincér srác új volt. Odajött hozzá és étlapot hozott. Keyo szakértőn lebigyesztett ajakkal nézte végig az étlapot. aztán összecsukta, a legnagyobb udvariassággal adta vissza a pincérnek és rendelt egy gyorsan elkészülő tavaszi salátát.
Aztán hátra dőlt és megigazította a hajába tűzütt napszemüvegét és körbenézett a sétálóutcán.
Az egyik boltból két csaj lépett az utcára. Átlagos, jólápolt, csinos nők voltak. Keyo szélesen elmosolyodott és le sem vette a szemét róluk. a nők észrevették, kicsit zavartan összenevettek aztán úgy csináltak, mintha nem érdekelné őket. Mikor melléértek kinyúlt és végigsimította a közelebbi karját. A nő ugrott egy kicsit és döbbenten rám,eredt.
-Ne haragudj. - mosolygott tovább a nőkre - annyira... annyira olyan voltál, hogy meg kellett érintselek.
-Milyen olyan? - kérdezte kissé féltékenyen a másik.
-Tavaszi. - vigyorgott keyo tovább, és mint aki már be is gyűjtötte a skalpot felnézett a közeledő pincérre.
-A salátája uram. - tette elé a srác a rendelt zöldet. a nők a döbbenetből most keztekocsúdni. Keyo rájuk pillantott aztán közel hajolt a salátához. Fintorgott és beletúrt.
-Ez az? - nézett gyanakodva a pincérre.
-Um. Igen, az. Mi a baj?
A nők várták az események folytatását, bármi legyen is az.
-Ez nem az. - Keyo nyugodt hangra váltott és hátradőlt. - Küldje ide a szakácsot.
-Azt nem szoktuk.
-Ez esetben így lesz.
a nők vihogtak. A pincér a főpincért kereste a szemével, aztán hogy nem lelte bement a konyhára.
Matt a kezét törölgetve került elő és nevetve lépett Keyo asztalához.
-Hello, te rosszéletű! Mi nem tetszik a salátán.
-Nem elég tavaszi.
Matt ráncolta a homlokát.
-Mi nem elég tavaszi?
-Tudod milyen a tavasz?
-Milyen?
-Ilyen. - mutatott a nőkre szélesen vigyorogva. - nem kéne neked már menetkésznek lenned? - Folytatta mit sem törődve a nőkkel.
-De, de valami pöcs ugráltat a hülye salátája miatt.
-Micsoda bunkókl vannak... -morgott látványosan, aztán a nőkhöz fordult. - Elutazunk pár napra. Van kedvetek velünk tartani?
-Hova utaztok?
-A sivatagba.
-Burning Man! - kiálltott Matt és a fejébe csapta a fesztivállogós sapkáját.
Egy másik könyv
-Lui, fiam, húzzá' tiszta inget, és ülj be Rodrigo mögé. - az autó alig egy perce berregett a lakokocsijuk mellett. Mama fáradt hagnja a konyhaablakon át jutott el Loohoz. Ő a lakókocsi mögött ült és a Keyotol lopott könyvet nézegette.
Keyo az elmúlt héten mindenhová magával vitte a könyvet, és sokszor nem reagált ha beszéltek hozzá, mert a könyvbe mélyedt. Loo haragudott a könyvre, de csak mert Keyora nem tudott haragudni. Egyszer kifakadt neki, hogy folyton olvas. Keyo meg szemérmesen elmagyarázta neki, hogy ő mennyi mindent nem tehet meg, amit mindenki ainek van lába tud. És a könyvekbe merülve olyan, mintha vele történnének a könyv eseményei. Loo nem olvasott túl jól, pláne nem elég könnyen ahhoz, hogy a történetek magukkal ragadják.
Előző nap azonban Keyonál lógtak, és késő este jött csak haza. Mattal hülyéskedtek. Magazinokat vágdostak szét és raktak össze új idétlen figurákat a sztárokból. Sokat nevettek. Aztán kifele menet, míg Mat a cipőjét húzta Loo észrevette a fogas alatti szekrényen a könyvet. Nem is gondolkozott, csak becsúsztatta a kabátjába.
-Loo! Hol a fenébe vagy?- Mama hangja sürgető volt és nagyon fáradt.
-Itt vagyok! - Szólt fel neki és becsukta a könyvet.
Rodrigo autója öreg volt és tiszta. Tisztább volt mint maga Rodrigo, és tisztább minden autónál amit Loo életében belülről látott. Beült hátra és igyekezett láthatatlan lenni. Mama előre ült és ahogy becsukódott az ajtó elkezdődött a kétoldali panaszáradat. Mama a nehéz helyzetükről, Rodrigo Fabio hiánya okozta nehézségekről beszéltélt emelt, kissé kétségbeesett hangon. Loo meglapult Mama mögött és lassan előhúzta a könyvet. Óvatosan, gondosan kikereste a 27 oldalt és mutató ujjával lassan haladva a sorokon megkereste azt a bekezdést ahol tartott. A beszédhangok belesimultak az öreg autó kajaiba. A rászkódás beleringatta a könyvbe, és bár a betűk kukacai össze-összegubancolódtak időnként, ő küzdött, és lassan mint egy bányász a hegy gyomrában, úgy haladt ő is mondatról mondatra, fejezetről fejezetre, egyre méklyebben a történetben, ami Keyot olyan nagyon lenyűgözte. Tudni akarta miért.
A börtön kapui mind acélból voltak. A sárga föld a kapuk között kemény volt mint a beton. A ház szürke falainak tövében változatos halmokba rendezte a szél. Növény nem nőtt, és a szélrajzolta mintákba csak autógumik nyoma rondított bele cikcakkos sávokat. Csend volt.
Fabionak 15 évet kellett lehúznia itt. Loo el sem tudta képzelni mit csinálhat itt valaki 15 évig. A börtönlátogatás körülményes rendje elborzasztotta. Az arcok, még a nőké is kemény volt és kifejezéstelen. Ő mama mögött ment és úgy fogta a könyvet, mint legféltettebb kincsét. Leültették egy kis padra a beszélőben.
A pici szobáról a gyóntatószék jutott eszébe. Két ülőhely egymástól ráccsal elválasztva. az egyik mindig ott van a rács túloldalán a másik oldalon cserélődnek az emberek. Titkok kerülhetnek a telefonkagylón át a külvilágba és viszont. A könyvet a térdére tette és rákönyökölt. Hallani akarta mit beszélnek, még így is, hogy a bátyja hangját nem hallotta.
Fabio tudomást sem vett róla. Rodrigoval veszekedett és Mamát nyugtatgatta.
Loo elnézte a bátyját. Hatalmas lett fél év alatt. Óriásira dagadtak a vállai. Háta begörbedt a sok izomtól. Tar fején új tetoválás díszelgett és sötét, ápolt szakáll keretezte a száját.
Aztán egy váratlan pillanatban Mama hátrafordult.
-Itt van, igen. - mondta és feszült mozdulattal magához intette Loo-t. - Itt van. Akarsz vele beszélni?
Fabio katonásan biccentett. Loo elvette Mamától a kagylót és lassan leereszkedett Mama helyére a nyikorgós székre.
-Szia.
-Szia öcsi.
Csend.
-Mit olvasol?
Loo felmutatta.
-Miféle könyv ez?
-Telepesekről szól, meg egy kínairól.
-Vigyázz a kínaiakkal. Mindenkit átbasznak, aki nem ferdeszemü.
Loonak Keyo jutott eszébe, aztán Keyo anyja, az a kemény, szikár kis pergamenbőrű nő.
-Minden távolkeleti?
-Minden ferdeszemü sárga ördög. - Fabio komolyan kersztet vetett. -Aztán jól tanulsz?
-Megpróbálok.
-Nincs monoklid. Jóvvan. - Fabio bólogatott, de a szeme szomorú volt.- Ha nem megy ne tanulj. Pénznek úgyis nagyobb hasznát veszed. Vigyázz Mamára, ok? Legyen otthon rendesen zsé. Ügyelj rá. Ha nincs melód Rodrigo ad. - Elnézett Loo feje mellett Rodrigora. Loo hátranézett. Rodrigo mélyen bólintott. Loo visszafordult Fabio felé.
-Most te vagy otthon a férfi. Betöltötted a tizenötöt. Érted.
Loo nézte a bátyját a drótháló mögött.
-Le kell éretségiznem.
-Ha megy akkor jah, de ha nem megy, hagyd a faszba. Menj el melózni, érted. De ha Mamának nincs pénze akkor szard le a sulit, bratyó. Akkor húzás van dolgozni. Rodrigo jön be hozzám havonta. Megmondja hogy vagytok, és ha nyomorogtok innen a sittről is ellátom a bajod.
-Oké. -suttogta.
-Jól van. Szia.
-Szia.
A hosszú úton, keresztül a sivatagon egyre mohóbban falta a betűket. Estére, mire visszaértek a városba teljesen bevörösödött a szeme.
-Baszod, te Loo, nehogy bömböljé má, mint egy lány. Bárki bekerülhet a sittre, faszom. Lehet, hogy ha nincs szerencséd jövőre ott leszel te is, két cellával arább. - köpött egy embereset Loo lába mellé.
-Nem bőgök. Olvastam és elfáradt a szemem.
-Mi a szart olvasol? - Rodrigo hirtelen mozdulattal kikapta a könyvet Loo kezéből. - Nah baszod, Teresa mama, ez a csávó zsidó könyveket olvas. Erről nem kell olvass, kisöreg. Los Angeles valóban nyugatra van. - földhöz vágta a könyvet és megragadta Loo vállát röhögve. - Adok neked munkát, te mamlasz. Ha jól csinálod akár még LA-be is eljuthatsz egyszer. - röhögött és elengedte, aztán újra köpött egy szaftosat.
Loo felvette a könyvet a porból és megvárta míg Mama és Rodrigo eltünnek a lakókocsiba. Aztán felpattant a bicajra és áttekert Mathez. Bevackolt a garázsban a nagy koszos kanapéra és a didergősen remegő fényű izzó alatt tovább olvasta miről mesél John Steinbeck.
Szövetség
A félelem ott rótta a nyolcasokat a lába körül. Új iskola, új osztály, új arcok. A tanítónője kedves volt és határozott. Az igazgató kifejezetten vicces. De ez nagyjából nem számított ha az osztályban nem leli meg a helyét. A bátyja tárgyalása már elkezdődött. Mama már alig evett csak a cigiket szívta egymás után. Sonja pedig elköltözött. Tudta jól hogy azzal járt a legjobban ha meghúzza magát, észre sem veszik. Ha nincs vele baj. Csak tanulni ne kéne. Olyan nehéz, bonyolult dolgokat kellett megtanulni. A betűk mint a levesbe csepegtetett tejföl elfolytak, összefolytak a szeme előtt.
Első reggel úgy kelt ki az ágyból mint aki beteg. Fehér arccal, reszketeg lábbal keresgélte össze a jobbik ruháját. Mama a kanapén aludt, a tévé még estéről bekapcsolva maradt. Teát sem főzött csak a bő gatyája zsebébe csúsztatta a vacsoráról ott maradt kenyérvéget. Kemény és száraz volt.
-Hazafele jó lesz - gondolta.
Az osztályterem ajtaja koszos volt, a linoleum kék csíkos, a falakat vajszínűre festették. A szekrényén a névtábla rég leesett. Alkoholos filccel írta fel rá a nevét az előző tulajdonos. Loo pislogott párat, aztán előhúzott a zsebéből egy OrangeCountryChoppers matricát és azt ragasztotta fel a neve helyett.
A teremben a sok tízéves olyan őrült hangzavart csapott, hogy kezdett abban reménykedni, hogy észre sem veszik. Hogy simán leülhet az egyetlen üres helyre, és meglapulhat. Az egyetlen üres helyen azonban nem volt szék. Állt ott bután a pad mögött és úgy forgott körbe tágra meredt szemét a földre szegezve, mintha leejtett volna valamit.
A szomszéd padban a kínai kiscsaj tenyerével takarta el a száját, de a nyihogó nevetés így is eljutott Loohoz.
-Bazmeg. - szakadt ki belőle halkan. Aztán a teljes kilátástalanságtól eltorzult arccal körülnézett.
Volt még egy hely. A sarokban hátul, a nagydarab fekete srác mellett. Fújt egyet és szemét le sem véve az üres székről egyenesen és katonásan odavonult. Táskáját a padra tette és komótosan leült. Szíve a torkában dobogott, keze remegett.
-Hiába vagy nagy, apafej, ha lassú mint egy fa! - röhögött a bátyja rajta mindig ha bunyózni kezdtek. - De az se baj, ha a kezed lassú, de az eszed vágjon! De te bazzeg, neked az agyad helyén is szőr nő bazzeg!
Az osztályban zajlott a tízévesek kegyetlen hétköznapja. A lányok csapatokba rendeződve pusmogtak, nyíltan utálkozva a másik csapatra. a fiúk hangoskodtak, lökdösődtek és igyekezték az apjukat vagy a bátyjukat utánozni. Loo minden ízében félt, hogy valamelyik hangadó fiú elkezd vele kötekedni, mert akkor hamar kiderül, hogy nem tud igazából verekedni, csak nagy. Sokkal nagyobb mint a többiek.
A tanárnő megjelenése némiképpen halkította az osztály alapzaját, de nem csendesítette el teljesen. Loo illemtudóan felállt, ahogy pár lány és két fiú is. A tanárnő köszöntötte az osztályt és egy alacsony kis fickót terelt beljebb, egészen a tábla elé. Loo addig nem látott gyereket kerekesszékben. Elkerekedett szemmel nézte a kis ferdeszemü fiút. Mindenki elhallgatott. a tanárnő hangja zendült csak könnyedén és határozottan.
-Lui, légyszíves gyere ide.
Csend.
-Lui, kérlek gyere ide.
Loo felkapta a fejét és egy pár másodperc elteltével döbbent csak rá, hogy őt hívjál Luinak.
-Igenis. - motyogta és már ment is ki a tanárnő másik oldalára állni. Szemben az osztállyal. Ennél kevés félelmetesebb dolgot tudott elképzelni. Negyedikben csatlakozni egy osztályhoz nagyon nehéz.
-Kedves osztály. Ez a két fiú mától ide jár hozzánk. Fogadjátok őket szeretettel. Lui Hozario és Keyo Changwani. Keyo ebben a kerekesszékben tud közlekedni. Ott fog ülni Kim mellett a harmadik padban. Lui pedig hátul Huber mellett. Menjetek a helyetekre srácok. - fordult a tanárnő előbb Keyo majd Lui felé.
Lui megkönyebbült.
-Ha valakit kipécéz itt bárki az a nyomi csávó lesz. - mosolygott magában és immár sokkal könyedebben vonult a helyére.
Másnap a tolókocsis csávó ott billegett a hülye szekerével a járdán előtte. Aprótermetű anyja tolta, de a srác minduntalan maga akarta magát hajtani. Az anyja fojtott hangon veszekedett vele. aztán elengedte, hadd menjen a srác önerőből. Loo elkezdte megelőzni őket. Lelépett a járdáról, hogy kellő ívben kerülhessen, de a kiváncsisága erősebb volt és lenézett a fiúra. Tegnap hosszúnadrágban volt és volt a lábán cipő. Most rövidnadrágban volt, és nem volt lába, csak a térde alatt valami kis csontkezdemény fityegett. Loot annyira sokkolta a látvány, ahogy izmos de még így sem túl vastag ázsiai fiú küzdött a kerekekkel, és közben még a lábak illúzióját sem hajlandó kelteni hosszúnadrággal, mint tegnap.
Dudálás, fékcsikorgás. Loo elbotlott és Keyo elé esett. Keyo nem bírt már megállni és nekiment a nagydarab srácnak.
-Nem látsz bazmeg? - kiálltott rá Loo, miközben felállt. - Elütsz bazmeg? - aztán pillantása találkozott az asszonyéval. Megállt benne az ütő. - Bocsánat. Khm.
Keyo komolyan nézte a srácot.
-Te Loo vagy, ugye? Hátul ülsz Huber mellett.
-Jah. Na hello és csókolom. - dobta a szavakat maga mögé miközben elsietett. Arca vörös volt, alig kapott levegőt.
Az ebédlőben nagyszünetben Keyo egy vékony félszeg sráccal evett. Egyforma szendvicset ettek. Mikor észrevették Loot, a vékonyka srác megvonta a vállát és tovább rágott egykedvűen. Loo megállt Keyo előtt és végigmérte. Valahol mélyen annyira sajnálta ezt a srácot, hogy nem bírta nem bámulni. Szinte látta ahogy kiborítják poénból a kocsijából. Nem tudta mit mondhatna neki.
-Tök szar lehet egész nap ülni. - nyögte ki végül.
Keyo lassan lenyelte a falatot, szeme idegesen fürkészte Loo arcát. mat fel sem mert nézni. Babrált csak a szalvétával.
-Figyu, ha megigéred, hogy vigyázol rá, és visszaadod, kipróbálhatod milyen benne ülni. - mondta félszegen mosolyogva.
Loo kezében megállt a fantásüveg.
-Anyád megnyúz. - mondta érthetően de színtelenül a másik srác. Majd fojtott hangon suttogta Keyonak, továbbra sem merve felnézni.- Különben is Loo meg fog verni jövő héten, amikor kiderül hogy mennyivel okosabb vagy.
-Nem fogsz megverni, ugye? - kérdezte önkéntelenül is Keyo Lootol. az utolsó szótag halk volt, szinte csak tátogás. Keyo arcára kiült a vesztett csata tudat.
Loo kezdte visszanyerni a lélekjelenlétét. Nem is figyelt a srácokra. agya leragadt azon a ponton, hogy beleüljön a srác tolószékébe.
-Mit próbálhatok ki?
-A kocsimat. - veregette meg a kemény kerekeket Keyo. - Hm? Van kedved? - a szeméből eltűnt a magabioztosság, helyére félelem került.
-Hát... - Úgy csinált mint akinek nem sok foga fűlik a dologhoz. Valójában érdekesnek találta, de egyben rémisztőnek is. Mi van ha beül és úgy marad? - Nem érdekel a dolog.
-Hm. Kár. Olyan gyorsan lehet vele menni, mint egy bringával. De ha nem, nem.
Mat befejezte a szendvicsevést és akkurátusan galacsinná gyűrte a szalvétáját.
-Anyád megnyúz, Keyo. Én szóltam. - a másik srác hangja érzelemmentes volt.
-Oké. Kipróbálom. - nyögte. - Menjünk ki a kosárpályára. -Ott talán nem lát meg senki. - tette hozzá gondolatban.
-Oké.
Mat bedobta a galacsint a kukába és kockás ingének lobogásával körbevéve mutatta az utat a kosárpályáig. Ott Keyo nemes egyszerűséggel kizuttyant a székből és úgy mutatott a szerkezetre, mint egy idegenvezető egy szoborra.
-Íme! Nem csúcstechnika, de megteszi.
Loo bután pislogott. Mat finoman elvette tőle a hátizsákját és leült Keyo mellé.
-Anyád megnyúz, de többször nem emlékeztetlek erre.
-Oké, de mit tehettem volna. ha kipróbálja talán máshogy lát majd. - mosolygott szelíden Keyo. Loo pedig finoman beleült a kerekesszékbe. Lábait óvatosan feltette a lábtartóra és megpróbálta elindítani a járművet. Nehéz volt. Kanyarodni még nehezebb, felgyorsulni még csak csak ment, de megfelelően fékezni már alig. Keyo és Mat egymás mellett ültek és hümmögtek. A kosárpályán kívül lassan gyűltek a srácok. Loot annyira lekötötte a manőverezés, hogy észre sem vette őket.
-Hé nyomorék! Kipattintottak a székedből? - üvöltött be az egyik.
Keyo arca elvörösödött.
-Nem tudlak megvédeni, ugye tudod? - mondta halkan Mat, ugyanazon a színtelen hangon ahogy eddig is beszélt
-Tudom. - Keyo arca egyre vörösebb volt. - Az elején kell tisztázni az erőviszonyokat.
-Ki mondta ezt?
-Anyám.
-Azt is mondta, hogy mássz ki a székből egy hatalmas nyílt tér közepén, és add oda az legnagyobb fiúnak az osztályból?
-Ma reggel elgázoltam... illetve beesett alá.
Mat elröhögte magát.
-Anyád látta?
-Mindennek elmondta sistergős hangon, tudod.
-Jah.
-Aztán azt mondta, hogy tegyem szövetségessé.
-Szuper. Szerintem nem erre gondolt.
-Nem mondta meg hogyan. Tudod milyen.
A srácok a pályát kerítő hálóra másztak és kiabáltak befelé.
-Undorító vagy! Menj a nyomik iskolájába!
Végre Loo is felocsúdott és odagurult nagy nehezen Mat és Keyo mellé. Nehézkesen kiszállt és nemes egyszerűséggel visszaemelte Keyot a székbe. Mikor lerakta döbbent meg és jött zavarba a mozdulatától.
-Köszi. - motyogta zavartan Keyo, - vissza tudok mászni... - felnézett a hatalmas srácra akinek arcából birka nyugalom áradt, szelíd zavar és amikor felnézett Keyorol a kerítésen lógó srácokra, Keyo meglátta benne a félelmet. Loo pont annyira tartott a többiektől, mint ő maga.
Loo csak azt látta, hogy az ordítozók sokan vannak. keyo meg egy szikár izmos kis fickó, de teljesen esélytelen ha fel akarják borítani. Aztán ez a kis fickó felpattant a székben és kis teste minden erejét latba vetve iszonyatosan elüvöltötte magát.
-Akinek baja van velem, jöjjön ide, aki meg képes békén hagyni takarodjon el.
Döbbent csend lett. Egy tolató autó dalammkürtje hallatszott csak a tanári parkolóból. Loo végre felfogta mi az ábra és elkezdett remegni a térde. Ő aztán nem tudja megvédeni ennyi felbőszült sráctól, az hétszentség. Hogy össze ne essen rátámaszkodott Keyo kocsijára. Mat szélesen elvigyorodott és feltette a lábát a lábtartóra. Így vártak pár percet, mire mindenki eltünt a pálya széléről.
-Kösz Lui. Délután elmegyünk bringázni. Ha van kedved gyere velünk.
-Umm. -Mondta Loo és elkezdett az épület fele cammogni.
-A pizzás előtt találkozunk fél ötkor. Ok?
-Nincs bringám... - morrant hátra Loo és elvörösödött.
-Akkor mész az enyémmel. - Mondta lazán Keyo.
Mat felnézett, szemöldöke a haja tövéig szaladt.
-Nem is mondtad, hogy van.
-Nyertem egy sorsjeggyel múlt tavasszal. Nem engedtem meg anyámnak, hogy eladja.
Loo hátranézett aztán megállt.
-Komolyan így fogsz bringázni? - nézett döbbenten Loo.
-Hát máshogy nem tudok. - nevetett Keyo.
Fura alakok
Figyelte a legyet. A légy hosszan mászott egyik ablakelemtől a másikig. A vízcseppek versengve csúsztak bele az ablakpárkány kiöblösödésébe. a légy belül mászott ellenkező irányba.
Loo figyelte aztán hirtelen ráborított a légyre a kínai kajás dobozt. Hallotta az ideges zizegést. lecsúsztatta az ablakkerethez és ott egy papírlapot tolt alá.
- Megvagy. - vigyorgott.
Az áruház irodájában nem volt már senki. Maga az áruház is zárva volt. Csak ő volt bennt, mint éjjeli őr, másodállásban. Nagyon szerette ezeket az éjszakáklat. Olyankor bármi lehetett. Néha végigkommandózott az áruházi polcok között a teljes sötétben. Kintről nem láthatták. de bent finom szürkeárnyalatú volt minden a derengésben.
-Mindig van egy kis fény, fiam. Csak idebenn. - kocogtatta meg a napszemüveglencséit emlékeben az apja - csak idebenn teljes a sötét.
Ezek után minid öblögetős röhögésbe tört ki, mint ki jó viccet mondott. Loo nem emlékezett rá, hogy az apaja valaha látott volna, pedig állítólag kisiskolás volt, mikor elveszetett végleg a látását. Loo csak Lisett Reynoldot ismerte, aki vak volt. Lisett az áruházban vásárolt minden hétfőn és pénteken. Lassan matatta végig a sorokat, sokszor kérve meg valakit, hogy olvassa el az adott élelmiszer összetevőit. Loot kezdetben idegesítette a matatásával. Furcsa volt és idegen. Aztán Lisett rákapott, hogy őt hívja segítségül. Onnantól egyenesen kerülte a lányt.
Egy nap Keyoval és Mattel mentek a Fullmoonba sörözni, mikor felbukkant mellettük Lisett. Odaköszönt neki, pedig nem is láthatta. Éppen odaértek a hely elé mikor a lány elhaladt mellettük azzal a nyugis zsemleszín kutyájával. Loo felkapta a fejét, de amit rájött, hogy ki köszönt rá paprika vörös lett.
Keyo végül kiszedte belőle mi a baj. majd mikor Loo kibökte, hogy Lisett olyan fura Keyoból kitört a nevetés és olyan heves szeretettel ölelte meg loo-t, hogy az zavarba jött tőle.
-Engem nem látsz furának Loo?
-Nem. Mé'? - Loo igyekezett átlátni Keyo okos trükkjein. - Félig vietnámi vagy, de az még alapból nem fura.
-Semmi más?
-Ja! - örült meg Loo - Meg kerekesszéked van. de az meg jó, mert ha veszünk egy kocka sört nem kell cipelni.
Keyo ezen már annyira nevetett, hogy a könnye is kicsordult.
Loo örült, hogy ilyen humoros. Ritkán nevettek a viccein.
Ébren
Felült az ágyban és körülnézett. A szoba ismerős is volt, de benne sok tárgy idegen. A gézfüggönyök rétegei finoman szűrték meg a betóduló napsugarakat és az ajtóban lógó üveggyöngy függöny csilingelése rímelt rá. A kis asztalon az ablak előtt képek sorakoztak, egy pohár víz és kis tányéron pár keksz. Emlékezett a kekszekre, hogy odatette őket, de hogy tegnap vagy egy éve, az már nem jutott eszébe.
Hideg volt az ágy. Vacogott benne.Ült a takaró alatt, lábai valahogy nem mozdultak. Levendula illatot érzett és romlott tej szagot. A konyhában szólt a rádió. Kidugta a lábát, de a hideg nem múlt el, pedig besütött a nap. Az ablakpárkányon a virágok mumifikálódva álltak, mereven és szárazon, mintha csak körvonalak lennének.
A zene hivogatta ki a konyhába. Lábait óvatosan letette az ágy mellé a kis szőnyegre.
A zene elhallgatott. Újra csend lett. Felállt hát és lassú imbolygó léptekkel elindult a konyha felé. Az üveggyöngyök csilingeltek ahogy félrehúzta őket. Talpa alatt nem érezte a kő hidegét, a keze lesimította a hálóinget magán, mintha nyáriruha lenne. Legyen ránc nélkül. Álljon csinosan.
A konyha üres volt. Az asztalon papírzacskó, mellette műanyag doboz és két fotó, hanyagul a viaszosvászonra dobva. Az egyiken egy fiatalember félszeg, szomorú mosollyal, egy zilált öregasszony, vattacukor hajjal, zavaros tekintettel. A másikon ugyanaz az öregasszony és ő. Úgy fogta, ölelte át az a nénit, mint aki szereti is meg nem is. Mint aki szeretné magához vonni, betakarni az ölelésével, de valami megakadályozza, undor, vagy jólneveltség talán.
-Ki ez a néni?
A fiút is nézte, mert ismerős volt. Jól ismerte azokat a szomorkás szemeket, azokat a hosszú finom ujjakat amik a néni vállát fogták át.
-Suta! De hisz ez Suta. Én kicsi fiam...
Nézte a képeket, aztán lerakta őket, vissza az öreg terítőre. A papírzacskóba túrt és előhúzta a perecet. Kemény volt már. Nem tudott beleharapni. Fázott. Lábai megremegtek. Meg kellett kapaszkodjon a szék támlájába. Leült hát és egy kis darab perecet kezdett szopogatni.
Újra megszólalt a zene, és a teste felidézte a tánc érzését. Megfeszültek finoman az izmai. Lassan, óvatosan mozdult pár centit. Aztán újra felemelte a két fotót. Nézte a fiút és az öregasszonyt. Aztán megnézte az öregasszonyt és magát. Aztán letette a képeket és letette a perecet is.
Hálóinge hidegen tapadt a combjára. Lábai vékonyak voltak, mint lánykorában. Egy pillanatra azt hitte mintás harisnyában van, aztán felismerte a rajzolatban kékes ereit.
-Ó.. - a meglepetés és a szomorúság hosszú percekre odabilincselte a szemeit fakó lábaira. Aztán újra a képekért nyúlt és megnézte a hátoldalukat.
Mat és anya 2010 május. Nina és anya 2010 május.